Plíz, plíz, tüntetünk

Vaskorlátok közt működik a szabadság a demokráciában. Hiszen a Kárpátok közül nézve Angliában akkor is demokrácia van, ha a londoni ifjak ezt kétségbe vonják, mondván: „Ahol ennyi adót kell fizetni, ott a demokrácia kizárt.” Nekik nincsenek tapasztalataik azokról a rendszerekről, amelyek nem csak az ember pénzét szedik el, hanem szakavatott mozdulatokkal szerelik ki a lelkét is.

Hogyan tüntet például a kasmíri függetlenségi mozgalom Londonban az India Ház, vagyis az indiai nagykövetség előtt, nem messze a BBC világszolgálatától, ahonnan azért nem biztos, hogy mikrofont küldenek az eseményhez? A régi demokráciában már unják a szabadságmozgalmakat. Még akkor is, ha egy-két jobb riporter „odakint” - mert most már idebent is odakint van! - házat vett a kelet-európai rendszerváltásokból…

Bejelentkeznek a kasmíri mozgalmárok a rendőrségen, bemondják, hogy hány órától hány óráig fognak tüntetni, és megmondják azt is előre, hogy hányan lesznek majd a sokadalomban. Mondjuk ötvenen. A rendőrség előzékenyen kialakít a széles járdán egy ötvenfős vaskarámot, ahová a tüntető urak és hölgyek befáradnak, kezükben különféle röpcédulákat tartva rab életükről.

Az emberek persze sietnek, nem érnek rá azzal foglalkozni, hogy Kasmír nem akar Indiához tartozni. Úgyhogy nem nagyon kapkodnak a röpcédulákért. A tüntetők kihajolnak a korláton túlra, és ilyeneket mondanak:

- Plíz! Plíz!

Közben egy táblát is magasra emelnek: „Szabadságot Kasmírnak!” És megszólal a bömbi, de korántsem teljes hangerővel. Igencsak halkan bömbölgeti, miféle konfliktusok voltak az utóbbi negyvennégy évben a kasmíriak és az indiai kormány közt. De hát a járókelők már jó előre zsebükbe tették a kismagnót, fülükre a fejhallgatót. Így járnak-kelnek, a csúcsforgalom közepette is mintegy elefántcsonttoronyban, hisz nem jut el hozzájuk az alanti világból, például a kasmíri történelem mélységeiből semmi.

- Plíz! Plíz!

Persze hogy nem áll meg senki, csak én. A fiatalember a korlát mögött felragyog. Mindenesetre odaáll mellénk a csinosnak mondható rendőrlány is, hogy megnyomhassa a hívójelet, ha Kasmír ügyében mi ketten ölre mennénk.

- Maga orosz? - kérdezi az ifjú kasmíri.

- Nem. Magyar.

- Igen? Az nagyszerű. Akkor tudja, mit jelent harcolni a szabadságért!

És fogja a korlátot, nehogy véletlenül feldőljön, mert akkor a szabadságmozgalom bajba kerül.

Délmagyarország, 1992. május 12.